Pontfestés és aktív meditáció – amikor az alkotás feltölt
⏱️ Olvasási idő: kb. 4 perc
Amikor a gondolatok nem akarnak elcsendesedni
A pihenésről sokáig azt gondoltam, hogy azt jelenti, amikor végre lefekszem.
Aztán megtapasztaltam, hogy van olyan fáradtság, amit nem lehet kialudni.
A harmadik gyermekem születése után mentálisan annyira túlterhelt voltam, hogy hiába voltam fáradt, a gondolataim nem tudtak megpihenni. Az alvásom is megsínylette ezt az időszakot.
Azt gondoltam, majd akkor foglalkozom magammal, ha minden más rendben van. Ha a gyerekeknek már nincs szükségük rám, ha minden feladat elkészült, ha végre jut rá idő.
Csakhogy ilyen pillanat ritkán érkezik el.
Az énidőt ráadásul sokáig valami önző dolognak éreztem.
Pedig egy kiürült pohárból nem lehet tölteni.
Ahhoz, hogy türelmet, figyelmet és szeretetet tudjunk adni azoknak, akik fontosak nekünk, nekünk is szükségünk van arra, hogy időnként feltöltődjünk.
Nem azért, hogy kevesebbet adjunk.
Hanem azért, hogy legyen miből adnunk.
Mi segíthet, amikor egyszerűen nem tudunk kikapcsolni?
Talán nem is mindig arra van szükségünk, hogy semmit ne csináljunk.
Van, amikor éppen egy olyan tevékenység segít lecsendesedni, ami kellően leköti a figyelmünket.
Valami, amiben nincs teljesítménykényszer, nincs megfelelés, és egy időre nem kell fejben a következő feladattal foglalkoznunk.
Lehet ez bármi.
A lényeg nem maga a tevékenység, hanem az az állapot, amibe közben kerülünk.
Amikor a figyelmünk lassan áthelyeződik a gondolatainkról arra, amit éppen csinálunk.
A következő mozdulatra.
Egy színre.
Egy apró részletre.
És egyszer csak azt vesszük észre, hogy eltelt fél óra úgy, hogy közben nem a teendőinken járt az eszünk.
Nekem ezt a pontfestés adta meg
Három éve, karácsony környékén szembejött velem a Facebookon egy hirdetés mandalafestésről.
Valamiért azonnal megfogott.
Írtam Ildikónak, aki azóta a mentorom lett, és alig vártam, hogy az ünnepek után végre megkaphassam az első pontozókészletemet.
Amikor hazavittem, gyakorlatilag mindent félretettem, és nekiláttam.
Órákon át csak alkottam, észre sem vettem, hogy elrepült a nap.
Akkor még nem sejtettem, hogy nem egyszerűen egy új hobbit találtam.
A pontfestésből idővel közösség lett. Valódi barátokra találtam, és elindultam egy önismereti úton is, amelyen ma is járok.
De talán az egyik legfontosabb dolog, amit adott, annak a megtapasztalása volt, hogy nem kell mindig csinálnom valamit másokért ahhoz, hogy értékes legyen az időm. Néha elég, ha egyszerűen csak én vagyok benne.
Ezért nevezem aktív meditációnak
A pontozás nem varázslat.
Nem kell benne hinni, és nem kell hozzá semmilyen különleges előkészület.
Mégis nagyon sokszor hallom a workshop résztvevőitől, hogy különösebb tudatos ráhangolódás nélkül ugyanazt érzik: lelassulnak, megnyugszanak, és egy időre elcsendesedik bennük a sok minden.
Ezért nevezem aktív meditációnak.
Nem azért, mert megszűnnek a gondolataink.
Hanem mert egy időre nem azok irányítanak bennünket.
A figyelmünk ott van, ahol a kezünk. És ez néha éppen elég.
Nem kell hozzá rengeteg idő
Talán most azt gondolod: "Jó, de nekem erre sincs három órám."
Nem is kell.
Nem kell hatalmas mandalát készíteni ahhoz, hogy egy kis időre kiszakadjunk a mindennapi pörgésből.
Egy kisebb minta, egy apróbb tárgy festése vagy akár fél óra alkotás is elég lehet ahhoz, hogy egy kicsit máshová kerüljön a figyelmünk.
És talán ez a legfontosabb: ne csináljunk ebből is feladatot.
Ne legyen újabb pont a listán, hogy meg kell nyugodnom, ki kell kapcsolódnom, ma is kell egy kis énidő.
Az alkotás maradjon öröm.
Legyen valami, amit nem azért csinálunk, mert kell, hanem mert jólesik.
Találd meg, ami téged tölt
Nekem ez a pontfestés.
De nem biztos, hogy neked is ez lesz.
Van, akinek a horgolás, másnak a sütés-főzés, a kertészkedés, a zene vagy egy hosszú séta adja meg ugyanazt az érzést.
Nem az számít, hogy mi az. Hanem hogy megtaláld azt, amiben egy kicsit el tudsz csendesedni.
Azt, amiben úgy telik el az idő, hogy észre sem veszed.
És ha megtaláltad, ne feledkezz meg róla.
Használd eszközként.
Ne csak akkor vedd elő, amikor már teljesen elfogytál.
Mert adni csak abból tudunk, ami bennünk is van.
Egy kiürült pohárból nem lehet tölteni.
Ha szeretnéd ezt az élményt személyesen is megtapasztalni
A pontfestő workshopokon éppen ezt a néhány órát szeretném megadni neked: egy kis időt, amikor nem kell teljesíteni, megfelelni vagy máshol lenni. Csak alkotni, és közben egy kicsit megérkezni önmagadhoz.